×1.-Titokzatos idegen..

Sziasztok! Meg is hoztuk az első részt,és ezt főleg Zsuzsinak ajánljuk! :) Jó olvasást,reméljük kommenteltek sokat!

Mindössze pár órát aludhattam csak,ugyanis anya rontott be idegesen a szobámba.
-Katie,mondtam már hogy ne aludj el rögtön mikor hazaérsz! Szegény Michelle már húsz perce vár rád! -Húsz perce? 16:00-ig aludtam volna?

Azonnal kipattantam az ágyból,és felkaptam magamra valami kényelmes lovaglóruhát.Egy fehér,pántos,kissé kopott pólót,egy fekete lovaglónadrágot,és egy barna bőrdzsekit vettem fel,az elmaradhatatlan fekete lovaglócsizmámmal,és már készen is voltam.A lovaglás az egyetlen dolog,amit szeretek a gitározáson kívül.A sminkemmel nem igazán törődtem sokat,eléggé natúrrá sikeredett,bár nem is nagyon szoktam magamat sminkelni,csakis szolidan.Gyorsan lefényképeztem a kész művemet (tudni illik,szeretek fotózni is,bármit).
Gyorsan leszaladtam Michelle-hez,aki már várt rám,szeretett kancája,Pie mellett.A lány lassan vezette maga mellett az állatot,miközben közeledett felém.

-Szia Katie! –köszöntött kedvesen mosolyogva.Michelle egyébként régebben az oktatóm volt,de miután már remekül tudtam lovagolni,nem tanított tovább.Viszont hétfőn,és csütörtökön mindig kilovagolunk valamerre.
A lány kivételesen elegánsan öltözött.Egy bordó selyempólót,és egy fekete csőfarmert viselt. Mindig gyönyörű,akárhányszor csak látom.Egy natúrabb sminket választott ő is, egy gyöngyházfényű rúzzsal kiegészítve.Haja kiengedve-mint általában- plusz az elmaradhatatlan ékszerek.
Mindig is jóban voltam Michelle-vel,Lucy-n és Kristen-en kívül ő állt hozzám a legközelebb.Már harmadik éve,hogy ismerem,mégis,mindig újabb és újabb dolgokat tudok meg róla nap mint nap.
-Szervusz Michelle! –viszonoztam a mosolyát.Amint megszólaltam,lónyerítést hallottam az istállónk felől.Úgy látszik,
Nikita is meghallotta,hogy közeledem.-Jaj édesem,megyek már!
Szerencse,hogy tettem el némi csemegét a lónak,hiszen ahogyan beléptem,már kérte is a megérdemelt jutalmát.Adtam neki három szem bébirépát,a többit pedig majd később megkapja.
Miközben felkantároztam,Nikita türelmetlenül toporogni kezdett.Futó pillantást vettem Michelle-re,aki lova hátán már felfelé kapaszkodott a füves dombon.Gyorsan felvettem a kobakomat,felpattantam a kis tarka lovam hátára,megböktem az oldalát,és ügetésben üldözőbe fogtuk Michelle-t.Nikita gyors iramot diktált,a lábát magasra emelte,finoman jelezte,jól esne már vágtáznia.Kissé visszafogtam,mielőtt beugrattam volna.Egyenletes,lendületes vágtában baktattunk fölfelé a füves domboldalon.Élveztem,ahogyan a kellemesen langyos tavaszi szél az arcomba csap,s egyszeriben olyan érzésem támadt,mintha repülnék.Szorosan megmarkoltam Nikita sörényét,s a combommal is erősen kapaszkodtam.
Hamarosan felértünk a dombtetőre,s rátértünk az erdei ösvényre.

                                                                                        

 *

-Rendes gyerek lehet ez a Bradlee..-mondtam mosolyogva Michellenek.Ugyanis időközben elmesélte,hogy kivel lesz randija,és annyi mindent áradozott róla,hogy azt hiszem több szót nem bír el a fülem.

-Az is,hidd el.

A kellemes lovaglás után Michelle elsietett,mondván „el fog késni” ,és elindultam hazafelé. Lepattantam Nikitáról, megragadtam a kantárját,és lassan ballagtunk a füves domboldalon.  Betettem a fülesem a fülembe,és dúdolásztam.
Egyszer csak két kezet éreztem a derekamon,amitől akkora sokkot kaptam,hogy nem kaptam levegőt. Hátra néztem,de nem volt ott senki.A kezek még mindig ott voltak.Emberek,lehet,hogy szemüveges vagyok,de ezt tényleg láttam!

A szorítás egyre erősebb volt,már szinte fulladoztam,és szó szerint alig kaptam levegőt,amikor szétnyitotta száját,kidülledtek hatalmas szemfogai,vérre szomjazva,beleásta őket a nyakam és a vállam között lévő mélyedésbe…