×4.- Louis, ne!..

Sziasztok!!! :DD Új részt hoztunk,köszi a komikat cukik vagytok:)
4 komment és 3 tetszik után hozzuk a következőt:D

Éééés...DOBPERGÉS! Megvan a több mint 1000 látogató! KÖSZÖNJÜÜK,IMÁDUNK TITEKET ♥  

Amúgy ez elég rövidre sikeredett,de ígérjük,hogy kárpótolunk titeket egy hosszabbal! :)
ui.: az eddigi részek nem voltak olyan hű de boldogak,de nyugi,nem lesz ilyen komor a történet. ;)




 A nyelveink óvatos és lassú táncot jártak.Megsimítottam Katie arcát,de ekkor hirtelen egy hátborzongató hangot hallottam a fejemben;
"Louis! Ne felejtsd el...!"
Rögtön elszakadtam Katie-től.Szegény megrémülve eszmélt fel.
-Valamit...  rosszul csináltam? –kérdezte pilláit rebegtetve.
-Nem,dehogy..tökéletes vo...vagyis..Felejtsd el! Én nem akarok tőled semmit,és köztünk nem is lehet semmi! –a nyakánál fogva ellöktem,úgy éreztem,irányítás alatt voltam. Legszívesebben nem vetettem volna véget ennek a pillanatnak..de kénytelen voltam.

*Katie szemszöge*
Kezdtem felfogni mi történt. Reményt adott,újra. De ezt is elveszítettem. A könnycseppek versenyezve szántották fel az arcomat. Újra. Nem tudtam, hogy merre kellene hazamennem még mindig,telefonomat pedig elhagytam. Bámultam ki a fejemből, elgondolkodva azon a pár röpke percen ami az imént történt. Egy sötét árny ismét elsuhant előttem.
-Gyere velem.... – mondta egy rekedtes hang.Szó nélkül követtem. Egy sötét helyre vezetett,nem emlékszem pontosan,mintha irányításba vett volna.
-Ülj le! – utasított. Reszkettem a félelemtől. Fejemet oldalra fordítottam; egy szekrény tele könyvekkel,mindegyiken ugyan az a jel..
-Te.. sátánista vagy? –kérdeztem hirtelen meglátva a könyveket,de rájöttem,hogy nem kellett volna.Ugyan nem sokat láttam belőle,fekete volt az egész 'ruhája' ráadásul sötét is volt. De nem is ettől rémültem meg.
Erre a mondatomra nagyon ideges lett,kezét a nyakamra helyezte.Hátulról közelített felém,a fülemhez helyezte a fejét,és suttogni kezdett. Hangjától kirázott a hideg.
-Igen.Esetleg valami problémád van? Szívesen ontom ki belőled a lelked.. -ekkor megláttam az arcát. Fehér bőrű,Ráncos,viszont fiatalnak tűntek az arcvonásai.
-Nézd,egy időben én is sátánista voltam,az okát igazándiból nem szeretném elmondani..-mondtam.Már meg sem lepődtem a lélek elvévős szövege után,kezdtem beletörődni,hogy ilyenek történnek velem.Jobb lett volna,ha gyerekkoromban hiszek a rémtörténetekben. Hát most amilyen szerencsés vagyok,át is élhetem.
-Sátánista? Te? -kérdezte gúnyosan.
-Igen,tudom mik a fordított keresztek,a 666,mindent tudok. -mondtam habogva.
A könnycseppjeim kezdtek felszáradni. Az ajtó felől gyors lépteket hallottam.Oda fordítottam a fejem,és megpillantottam Louist…
*Louis szemszöge*
Amint kiértem az utcából, hangokat hallottam. Szerintem kezdek megőrülni. Történtek velem furcsa dolgok már az életemben,de ez egy másik történet...  Elkezdtem egy irányba menni. Egy sikátor szerű épületbe értem, (hát miért is ne,komolyan,inkább elmegyek egy horrorfilmbe főszereplőnek..) és megpillantottam Katiet. Érdekes,az imént még az innen nem is olyan közeli utcában volt. Helyesbítek,voltunk. Viszont nem csak Katie-n akadt meg a szemem...
-André! Megmondtam,hogy hagyd őt békén! Engem bánthatsz,de őt ne!-teljesen kikeltem magamból, tudtam,hogy mire készül. Mint mindig.
Erre egy sátáni kacajt hallatott.

-Késő,bogárkám..Megszegted az ígéreted,viseld a következményeit! –ránézett Katie-re,mire gyorsan én is odakaptam a fejem. -Vagy te,vagy ő. -mondta.
-Mi-milyen ígéret? -habogott Katie remegve.
Én pedig akarattal,vagy akaratlanul,elindultam Katie felé. Elkezdtem gyengülni. A fekete árnyak körbevettek.
-Louis, ne...