×6.-Horrorfilmbe rekedve..

Sziasztok! Meghoztuk az új részt! :) Kicsit rövid lett,de majd a következőt hosszabbra írjuk,csak nem tudtuk tovább húzni,de ha meg tovább írjuk,akkor nem lesz izgalmas.:P Gonoszak vagyunk muhahaha. Először az előző részből beillesztjük az utolsó mondatokat,hogy képben legyetek. :)

" -Eleanor,én tényleg nem tudom mi a bajod velem,hiszen én el akartam tőletek menni,amit meg is tettem,de…
-De? De mi? Ne hidd már azt,hogy majd megsajnállak,csak mert egy kicsit megharaptalak!  Nem olyan nagy ügy,nem haltál bele,vámpír se lettél,úgyhogy toldd el innen a segged! -Leblokkoltam. Ő volt az aki...aki..."

*Katie szemszöge*
Oké,most teljesen felment bennem a pumpa.Egy levegőt szívtam több órán keresztül a „gyilkosommal”? És akkor most Eleanor egy vámpír vagy mi a franc? Mi ez,talán a Twilight?!
Te-tessék?! -dadogtam meredt szemekkel Eleanorra nézve.
-Jól hallottad,angyalkám-ördögi mosoly ült ki az arcára.Le se tudom írni,mit éreztem akkor.Hirtelen azt hittem,hogy belecsöppentem valami horrorfilmbe,és mindjárt jön az,hogy Eleanor lemészárol mindent és a végén egy sátáni kacajt hallat..Brr..Még a gondolattól is kirázott a hideg.De Louis..Állj,Louis!
-Louis,te ezt mindvégig tudtad? –oldalra sandítottam a szememmel,és reméltem hogy nem mond igent,de sajnos csalódnom kellett..Ismét..
-Sajnálom Katie..-bűnbánóan lesütötte a szemét,arcán egy-két könnycsepp is feltűnt.Abban a pillanatban elöntött a bűntudat,rossz volt Louis-t így látni.De akkor nem érdekelt.
-Sajnálhatod is..Te voltál az egyetlen,aki mellett biztonságban éreztem magam,melletted úgy éreztem,hogy van végre valaki,aki nem úgy tekint rám,mint egy utolsó,ágról szakadt örömlányra..
-Katiekém,ne bömbölj már állandóan! Inkább menj el,sírd ki magad anyucinak! Tűnés,pápá! – Eleanor jobb kezét a magasba emelte,és úgy integetett,ahogy a szépségkirálynők szoktak.Pfúj..
-Dehogy megy el!-a hang felé fordítottam a fejem,és Andrét pillantottam meg. Jé.Tényleg.Ő is itt van.
 –Megszegte az ígéretét,Eleanor,és te elengednéd? -kérdezte meglepetten.
-Mi?? Katie volt? Ezért van itt?? –kérdezte Eleanor,és a szemeivel szikrákat szórt felém.Oké,ez kezd félelmetessé válni..Inkább hátráltam,mielőtt még megölne a tekintetével.
-Most komolyan,valaki elárulná,hogy milyen ígéretről van szó? -türelmetlenkedtem.
-Te..képes voltál...Louissal..És még neked áll följebb? Én lennék a leghülyébb a világon,ha ezek után elmondanám neked! Tűnj a szemem elől!!! -ordította Eleanor,én meg mint egy kis IQ nulla aranyhal,némán álltam és pislogtam.
 -Eleanor! De.. - kezdte André.
-Semmi de! Így is többet tud a kelleténél. -vágott Eleanor André szavába.
-Ezzel még nem végeztem veled... -susogta André a szemembe nézve,alig hallgatóan,de az is lehet,hogy hallucináltam. Minden egyes nyelésemnél éreztem egy gombócot a torkomban,a fülemben dobogott a vér. Nem hiszem el,tényleg mint egy rossz film,de úgy érzem,itt nem lesz happy end.. De az életem megy tovább /remélem/ és azt hiszem jobb lenne elfelejtenem Louist,ha lehet,vagy legalább úgy,mint egy szerelmet. Bár  tudom,hogy ez lehetetlen,de elhitettem magammal.
-Gyere csak egy kicsit... -mondta Eleanor nekem kedvesen (!!!) Túl kedvesen... Megragadta a karomat és erősen elkezdett rángatni egy irányba.
-Veled pedig később számolok.. -nézett rosszallóan Louisra,majd elsuhant mellette. El tudom képzelni,mi várhat rá..De nem,nem foglalkozok vele! Vagyis megpróbálok..
Eleanor egyre csak vezetett,ment előre,azt hittem sosem érünk sehova,csak valahol ott akar hagyni és kész. Egyszer csak megálltunk.
-Most... -akartam volna kérdezni,hogy hol vagyunk,bár ez már kevésbé félelmetesebb,sőt békés hely volt,sütött a nap,az utcában 'normális' emberek mászkáltak. Egy kicsit megkönnyebbültem,mivel így nem igazán tudna bántani,mindenki előtt. Pedig 1000 százalékban biztos voltam benne. De amint befejeztem volna a mondatomat, megszakadt minden,nem láttam,hallottam semmit,az utolsó pillantásomat Eleanorra vetettem.  Amikor kinyitottam a szemem,egy fehér szobában feküdtem és a szüleim kisírt arcára lettem figyelmes.